Lassan tanulok emberül.Lassan kezdek kapisgálni néhány olyan dolgot, ami nálunk, kutyáknál nem létezik.Mint például, az időszámítás. Hogy felosztjátok az időt, kisebb-nagyobb részekre. Mint az év. Az egy nagyobb rész. Szerintem. A pillanathoz képest mindenképpen.Manyus azt mondja, az év utolsó napjaiban az emberek számvetést csinálnak az elmúlt évről, fogadalmakat tesznek a következő évre és ünnepelnek. Ünnepelik, hogy maguk mögött hagyhatják a rosszat és velük lehetett a jó. 😀
Hogy én???… Neem!… Na jó! …Végül is, megpróbálhatom! Visszapillanthatok kicsit. A 2014-es évem? Nem számolok első pillanattól. Nekem ez az év szeptember elején kezdődött. Amikor Olganéni összeszedett az út széléről, ahová egy kocsiból kihajítottak. Azt mondom, jól tették! Én jól jártam! Nekem szeptember negyedikén kezdődött az év, a Spánielmentésnél. Spancival.
Nem mondom, hogy egyszerű és mesébe illő volt a kezdet. 80 kutyával élni egy falkában, ahol te vagy a rangsor alján, mint fiatal, mozgássérült, gyenge kripli, nem könnyű. Kompromisszumizé kell hozzá, sok! 😀 És egy tapasztalásom, ami nagy igazság: “Ha nem tudod legyőzni a falkatársaidat, legalább zavard össze őket! ” 😀 Ennyi! És még valami: eddigi életem során jól megtanultam észrevétlennek maradni, megbújni, kerülni a feltűnést, a négylábúak és a kétlábúak között is. Ezek kellettek a túléléshez. Legalábbis eddig. De itt a Spánielfarmon minden eddigi tapasztalatom borult. Értetlenül álltam előtte! :O Ti teljesen másképpen ítéltetek meg. Szerintetek az én kacsázó, béna járásom cuki, a pofázmányom meg egyenesen ” übercuki” és nem nyomorék vagyok, hanem egy mozgásában korlátozott kiskutya, akin segíteni kell. És elkezdtetek szeretni. Először Spanci. Vigyázott rám, odafigyelt rám, beszélgetett velem. Majd jött Istvánapus, lejattoltunk és amikor megérkezett, engem mindig külön így üdvözölt: “Szia Kishaverom! Hogy vagy?”. Meg Rita, aki finoman megsimizte a buksimat és csodaszép fotókat készített rólam (is).
És a többiek, Attila és Tóni és … felsorolni sem tudom a sok szerető kezet! <3
Szándékosan hagyom utoljára. Manyust. Undok volt. Meglátott, rám bámult és csak ennyit mondott: “Basszus!”. Pilláztam, vigyorogtam, de csak ennyi: basszus. És vizes lett a szeme. Később megtapasztaltam, hogy nálatok Embereknél, ez azt jelenti, éreztek valamit. Jót vagy rosszat, de megérinti a lelketeket az a dolog, amitől vizesedtek! 😀 Tehát volt remény… 🙂
És elkezdtetek törődni Velem. Kaptam rendszeresen enni, finom tápláló ételeket. Nem moslékot. És odafigyeltetek rám, gyógyítottatok és beszélgettetek velem. Meg játszottunk. Lettek játékaim, játszótársaim és persze kedvem hozzájuk. 😀 És nem kellett félnem! Egyikőtöktől sem! Mert szerettetek. Ennyi…
Ne nézzetek ilyen csodálkozva! :O Nem olyan ritka, azon a környéken, ahonnan én jöttem, hogy ebből semmi sincs meg egy kutyának! 🙁
Még az ivartalanítást is túléltem! 😀 Gyorsan gyógyultam, bár nagy műtét volt, mert a hasamban rejtegettem a golyóimat. 😀 Spanci elmagyarázta és én megértettem a szükségességét. Nem kell, hogy még több olyan kis kripli szülessen, mint én, igazából nincs is a golyóimra szükségem és ahogy DoktorTamás mondaná: Ami nincs bent, az nem csinál galibát!”
Nem váratott magára sokáig a következő “csapás” sem! 😀 Spanci és Manyus elmagyarázták, hogy ahhoz, hogy a lábaimat rendesen tudjam használni, úgy mint a többiek, szükség lesz két nagy műtétizére! :O Azokat pedig lábadozás és rehabilitáció követi, amit nem lenne egyszerű a farmon, a sok kutya között megoldani. Tehát Tukinak ideiglenes kell! 😀 Így kerültem Manyushoz. Basszus! 😀 😀 😀 Persze addigra már úgy megszerettük egymást, hogy szóba sem jöhetett más! Egyszer egy nap megjelent a farmon, felkapott, mint a bálnaszart a monszun, hazavitt és egy pillanat alatt új családom és új otthonom lett! :O
És nemsokára új lábam! Megműtöttek! Nem volt problémamentes, volt sok izgalom, Manyus szerint: “Az élet olyan, mint a lengőajtó. Mindig pofán talál!” De legyűrtem! Megvagyok! Az a rengeteg szeretetenergia, amit küldtetek, megtette a dolgát. Köszönöm! <3
És most rehabilitálunk. 😀 Gyógytornára járok Áginénihez. Ő lábat igért nekem. Használhatót. Mert nem bírja a kudarcot! Megcsináljuk! Már majdnem kész! 😀
Én magam mögött hagytam a rosszat és szeptember óta velem van a jó! Van hát okom ünnepelni! Elsősorban Titeket,Embereket! Benneteket, a Barátaimat! De nem teszek fogadalmat. Nem gondolom, hogy bármit másképpen szeretnék csinálni. Csak úgy mint most. Szeretni Benneteket!
Boldog Új Évet!
Übercuki Tuki 😉