Manyus, ha nagyon fáradt és ideges, csinál valami meditációizét, ami után megnyugszik és jobb kedve lesz! Én ugyan a doktortukoros tudományos magyarázatokban hiszek, de mivel napok óta feszült vagyok és fáradékony, gondoltam, nosza próbáljuk ki, mit veszthetek? 😀 Megkértem, hogy játsszon velem meditációsat! 😀 Brady és Lili nem bevállalósak, ők azt mondták maradnak a lasztinál. Felmentünk a hálóba, Manyus berakott a zenélő dobozba egy lemezt, lágy, kellemes zene szólalt meg, majd halkan és nagyon lassan beszélni kezdett hozzám: (a továbbiakban M=Manyus és T=Tuki)
M: Helyezkedj el kényelmesen, lábadat ne tedd ikszbe, mert ezzel elzárod magad az élménytől!
T: Vagyis tegyem szét? 😀
M: Kezedet kulcsold össze, ezzel kösd össze a logikus agyféltekédet, az ösztönössel!
T: Kötöm már, kötöm! 😀
M: Lazítsd el az izmaidat és hunyd le a szemed. Képzelj magad elé egy lépcsőt. Indulj el rajta lefelé, a tizedik lépcsőfoktól.
T: Haló! Ez nem lesz jó! Tudod, hogy három lépcsőfokig vagyok hitelesítve! Manyuuuus! Vigyééél le! 🙂
M: Leértünk. A lépcső aljában egy ajtót találunk. Nyissuk ki és…
T: Bakker! Fogadjunk, hogy nem kutyaajtó! Megmondanád, hogy nyissam ki? Manyuuuus! Nyisd ki! 🙂
M: Az ajtó mögött van egy gyönyörű rét. Nézzük meg, van e rajta fű. Ha van, milyen…
T: Van! Finom! Az égő gyomromnak pont jó lesz! 😀
M: Nézzük meg, van e a réten bokor vagy fa. Ha van, milyen…
T: Remélem találok, mert mindet meg kell jelölnöm, hogy tudják, hogy itt vagyok! 😀
M: Keressünk egy ösvényt, ami szivárványszínű kavicsokkal van felszórva és induljunk el rajta…
T: Oké! Tisztázzuk! Látom a szürke összes árnyalatát, meg a kékét, meg a zöldét és a sárgáét is állítólag, de milyen az a szivárványszín? Itt jut eszembe egy vicc, ezt hallottad Manyus: Honnan tudod, hogy a kutyák színvakok? Átmennek a piros lámpán! Na jól van, bocs! 😀
M: Érezzük, ahogy áramlik belénk talpunkon keresztül a föld ereje, ahogy bőrünket cirógatja a szellő, ahogy melegít minket a Nap sugara, érezzük az elemek harmóniáját, jól érezzük magunkat. Balról patak csörgedezését halljuk…
T: Víííz! Futááás! (Loccs-tocccs-pocccs) 😀
M: …és lassan lesétálunk a partjára. Ez az Élet vize, Isten trónjánál ered. Tenyerünkkel merítünk belőle és lassan iszunk három kortyot. Aki akar, meg is mosakodhat benne.
T: Lefetty-lefetty-lefleflefetty-lefetty.. Késő Manyus, már belepacsáltam és szétkergettem a békákat! 😀
M: Lassan sétálunk tovább. Érezzük, ahogy áramlik belénk talpunkon keresztül a föld ereje, ahogy bőrünket cirógatja a szellő, ahogy melegít minket a Nap sugara, érezzük az elemek harmóniáját, jól érezzük magunkat. A távolban meglátunk egy ős-öreg, ágas-bogas fát, ez az Élet fája, minden ága roskad a gyümölcsöktől. Mindegyikből ad nekünk egyet…
T: Azt add, azt a hosszúkást, a banánosost, azt szeretem! Pfűű, mondtam mát, hogy nem kérem az almát! Ott, ott fent, a sárgabarack! Az jöhet, meg a cseresznye is! De ne csak egyet adj! De irigy vagy! Az egészet kérem! Naa! 😀
M: Érezzük, ahogy áramlik belénk talpunkon keresztül a föld ereje, ahogy bőrünket cirógatja a szellő, ahogy melegít minket a Nap sugara, érezzük az elemek harmóniáját, jól érezzük magunkat. Megérkeztünk a lelkiismeret tavához, ebben a tóban senki sem süllyed el. Ráfekszünk a vízre és végiggondoljuk…
T: Hé! Kacsák! Várjatok! Mi van rikácsok? Bekakáltatok? Úgyis elkaplak benneteket! Beképzelt libák! 😀
M: …hogy minden negatív érzelem, ami mások felé áramlik tőlünk, távozik belőlünk a bőrünkön keresztül és a víz mágikus ereje megtisztít minket.
T: Majd jól visszajövünk Bradyvel és Lilivel és elkapunk benneteket! Jó hely ez a lelkiismeretizés tó, nem lesz bűntudatom, mert rögtön elúszik! Hihihi! 😀
M: Érezzük, ahogy körülölel a víz ereje, ahogy áramlik belénk a föld ereje, ahogy bőrünket cirógatja a szellő, ahogy melegít minket a Nap sugara, érezzük az elemek harmóniáját, jól érezzük magunkat. És most szárnyakat növesztünk és felszállunk a felhők fölé, lehajtjuk fejünket és bocsánatot kérünk…
T: Normális vagy? Tudod milyen tériszonyos vagyok? és még hajtsam is le a fejem és nézzek lefelé??? Úristen! Azonnal hányok! Manyuuuus! Leesek! Segííííts! 🙁
M…és bocsánatot nyerünk, az összes bűneinkért. Most vissza szállunk a tó melletti rétünkre, megkeressük a fákat és a bokrokat…
T:Pfűű, még jó, hogy megjelöltem őket! Ilyen kótyagos fejjel és remegő lábakkal, tuti nem találnék haza! 😀
M: …és megkeressük a szivárványszínű kaviccsal felszórt ösvényt. Lassan elindulunk visszafelé a lépcsőhöz vezető ajtóhoz, de még egyszer visszanézünk a rétünkre, van e rajta fű, ha van, milyen…
T: Még jó, hogy füveztem kicsit, mielőtt elszálltam! 😀
M: …ha van rajta bokor és fa, milyen.
T: Gyorsan még rájelölök, ha Brady is jönne, idetaláljon! 😀
M: Érezzük, ahogy áramlik belénk talpunkon keresztül a föld ereje, ahogy bőrünket cirógatja a szellő, ahogy melegít minket a Nap sugara, érezzük az elemek harmóniáját, jól érezzük magunkat. Megérkezünk az ajtóhoz…
T: Végre! 😀 Manyuuus! Légyszi! Nyisd ki! 😀
M: …kinyitjuk és elindulunk a lépcsőn felfelé.
T: Manyuska! Légyszi gyere már! Itt ne hagyj! Jól van, szót fogadok, jó leszek, mintakutya, csak vigyél már fel! Köszönöm! 😀
M: Megérkeztünk. Mozgassuk meg ujjainkat és nyissuk ki a szemünket.
T: Na hála a Magasságos Atyakuttyfőnöknek! 😀 Hogy hol voltam? Brady bátyó, jegyezd meg! Azt a lemezt soha ne próbáld ki, amire az van írva, hogy Meditációs Gyakorlatok! Az rosszabb, mint egy agility pálya, nagyon feszült és ingerült leszel és olyan fáradt, mintha végigcsináltad volna a Kinizsi 100-ast! 😀
Fantasztikus élmény volt. ez a meditáció nekem is meg van, de Veled Tuki még nagyobb élmény volt!